A kedélyesség a szekszárdi szőlész, borász sajátja. Bizonyára ezért tartják a borlovagrend fő figurájának, Garay János költő hallhatatlan alakját, Háry Jánost. A mesélő kedvű obsitos -közismert- a napoleoni háborúk folyamán járta be Európát, képzelete szerint az egész kerek világot, miközben bámulatra méltó kalandokon esett át.
Természetesen e kalandok közepette nem veti meg, messze földön híres hősünk, a finom borokat. Anekdotázása alatt sűrűn emelgeti a boros kupát, de ez leginkább csupán a meseelőadás kelléke.
Akit viszont lovaggá ütnek, annak fenékig kell ürítenie poharát. Ennek előtte régi borászati eszközöket kell felismernie, töklopóval bort kell kiszívnia az e célra rendszeresített kis hordóból, majd a borfelismerés próbatételének kell megfelelnie. Nyilvánvalóan sosem hiányozhat e borok közül a Szekszárdi óvörös, mely a borlovagrend  z á s z l ó s bora.
Elődeit már a római légionáriusok is ihatták az egykori Alisca nevű településen, a mai Szekszárd kelta eredetű elődjén.
Az óvörös válogatott szekszárdi borok -kékfrankos, merlot, kadarka- házasításából készül és legalább egy évig tölgyfahordóban érlelik.

Az eskü szövege:

Az Alisca Borrend esküje, melyet az avatás pillanatai előtt mond el a sikeres próbát tett jelölt, humoros formában kötelezi a tagokat a szekszárdi szőlő és bor tiszteletére.

     "Én............................igaz szívvel fogadom, hogy szőlőmet úgy
plántálom, metszem és gondozom, boromat úgy szűröm és kezelem
ahogy legjobb tudásom engedi; minden munkámban az vezet, hogy a
szekszárdi szőlő és bor hírnevét öregbítsem, s ki borunkat jó mértékkel,
emberséggel megissza: hóttig éljen!