A borlovagrend nevében benne rejlik, hogy történelmi múltjában a kelta kort vállalja meghatározónak. Alisca, Szekszárd ősi neve is kelta eredetű. Nagy becsben tartják azt a márványszarkofágot, melynek oldalát szőlőlevelek díszítik, valamint azt az áldozati kelyhet, amelyen görögül a következő felirat olvasható,

"Áldozz a pásztornak, igyál s élni fogsz!"

A városban, több ízben megfordult Liszt Ferenc és tetszését igen elnyerte a mélyvörös kadarka bor, és az akkori gyengélkedő pápának, IX. Piusnak is kedveskedett a szekszárdi borral 1865-ben, aki elismerően nyilatkozta róla:

"Egészségemet, ép kedélyemet egyedül ez tartja fönn."

A szőlészt és borászt becsülő művészek is számos alkotással tisztelegtek hazánk egyik legrégebbi és leghíresebb borvidékének borkultúrája előtt.
Kiemelkedik közülük Babits Mihály, Garay János (Szekszárd szülöttei), Liszt Ferenc.
A szekszárdi kadarka ihlette Schubertet a " Pisztrángötös" megírására.
A XIX. Század végén Európa egész területére szállították a szekszárdi vöröset-kadarkát. A filoxéravész idején a franciák is igen nagy mennyiségben vásárolták, mert úgy vélték, hogy csak a szekszárdi bor ér fel az ottani borok minőségével.

Az ősi fajtának számító KADARKÁ-ból újabban megint több készül, mint korábban, köszönhetően a pécsi kutatóintézetnek. Egyre több meghatározó borász telepíti vissza ezt az ősi fajtát. Egyeduralma csak az 1960-as években indult nagyarányú telepítések idején tört meg. Helyét az elmúlt 30-40 évben fokozatosan a magasművelésen is biztonságosan termeszthető vörös borszőlő fajták vették át. (kékfrankos, kékoportó, cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot)