"Vacogó érzés volt ma reggel tábort bontani, valami megváltozott. Az időjárás, mintha megbolondult volna, kifordult önmagából, és egy ideje már csak hullik és hullik az égi áldás. Semmiben sem hasonlít az eddigi jótékony záporokra, mellyekkel megfáradt napjaidon színültig tölthetted kiürült vizestömlődet, annál sokkal hidegebb és hol nehezebb, hol pedig könnyed szárnyakon repkedő csapadék zúdul alá az égből. Hó esik. Mindaz, ami eddig csak a legmagasabb hegységek legkiemelkedőbb csúcsain fordulhatott elő, most már a legalacsonyabban fekvő síkságokat sem kíméli: hópelyhek vonják egységesen fehérré, és simává a tájat. Olyan dermesztően hideg van, hogy a leheleted minden szusszanásodkor meglátszik, a levegő megváltozott szövetéből font csápok pedig könnyedén benyúlnak a ruhád alá, csak hogy jobban nyomatékosítsák: valami megváltozott. Testfelületed minden egyes pontja a hidegtől dermedten olyanná válik, mint a Purídian szigeti liba bőre. Talán megállítható a folyamat, talán reménykedhetünk még abban, hogy visszatérnek valaha a melegebb évszakok. Ennek csak a közel-távoli jövő a megmondhatója..."

ENCYCLOPEDIA FANTASIA

TOLLASKIGYÓ (635. SZÖRNY)
Ez a jokora mereture megnott oriaskigyo nevet a feje hatuljan. tarajszeruen ekeskedo tollakrol kapta. Iszonyatos meretei lattan meg a legmegtermettebb troll is sikoltva kezd menekulesbe, de meg igy is ketseges, tuleli-e a vele valo talalkozast. A tollaskigyo ugyanis nagyon gyors, raadasul fejlett intelligenciajanak koszonhetoen evszazadokig tarto elete alatt nemi varazstudast is magara aggatott, amit a Thargodanokon valo kiserletezgetessel fejlesztett tokelyre.

SARKI RÓKA (636. SZÖRNY)
Ez a gyorsmozgasu ragadozo akkor van a leginkabb elemeben, amikor az idojaras a legcudarabb: hofeher boren csak itt-ott latszanak sotetebb foltok, eleg ritkan ahhoz, hogy ne arulja el kozeledtet a preda szamara, amikor vadaszni indul. Nagy ritkan nalanal nagyobb testu lenyeknek is nekitamad, akar kalandozoknak is, hiszen nincs lelkeben felelem, ami elriaszthatna. Egy alaposan kikepzett kalandozonak azonban nem okozhat gondot egy sarki rokat miszlikbe apritani.

JEGESMEDVE (637. SZÖRNY)
A jegesmedve akkor a legfélelmetesebb, amikor két hátsó lábára emelkedve megmutatja valódi méretét, ami még a legtermetesebb kalandozókén is túltesz. Na de félelmetes akkor is, ha fogainak kivicsorításával próbálja halálra rémiszteni az útjába került szerencsétlen áldozatot, hogy miután mancsával az eszméletlenség állapotába juttatta, kedvére lakmározhasson belőle. Na persze egy határozott kalandozónak nem okozhat nagyobb fejtörést egy ilyen állattal való találkozás, csupán egy kis szieszta előtti testedzést. Ráadásul a jegesmedve meleg bundája bármilyen hidegnek ellenáll, és ha már így van, nem lenne rossz ki is aknázni bőrének ezt a remek tulajdonságát.

YETI PORONTY (638. SZORNY)
Bar a yeti porontynak meg alig all par ev a hata mogott, maris magasabb a legmagasabb elfnel. Ha pedig alaposabban megvizsgaljuk, mar fel is fedezhetjuk viselkedeseben a yetik alapveto tulajdonsagait: bamba tekintet, lomha mozgasu, de annal izmosabb vegtagok, és paranyi felfogokepesseg a vilag dolgaival kapcsolatban. Valoszinuleg nem ertekezesben fogod meggyozni arrol, hogy ne tekintsen le rad ugy, mint egy bosszanto kis mitugraszra, akit a legjobb lenne eltaposni.

VESZETT ROZMÁR (639. SZÖRNY)
Különös látványt nyújt ez az örök jég és fagy birodalmából érkezett állat, ahogy két hatalmasra nőtt szemfogával éppen léket próbál vágni a fehér porhóval bevont, tükörsima felületen. Ha pedig ez megvan, különösen ortopéd végtagjaival egyetlen lendülettel képes elrugaszkodni, és hatalmas csobbanással alámerülni a bizonyára dermesztően hideg vízben. Legalábbis ez történne, ha gombszerű szemeivel nem szúrná ki rögtön, ha figyelik. Ha pedig már be is azonosította a rejtélyes célpontot, miért ne próbálná meg az élelemként becserkészését ezekben a különlegesen ínséges időkben.

FAGYFÉREG (640. SZÖRNY)
Az örök jég és fagy létsíkjáról érkezett szörnyek legundorítóbbika lehet ez a szörnyen nagyra megnőtt, hernyószerű csúszómászó. Tömzsi lábak hordják előre bundás szelvényekből álló testét, melyek piciny karomban végződnek, hogy még a legcsúszósabb területeken is minden különösebb nehézség nélkül képes legyen előrehaladni, előre az ismeretlen céljai felé. Ha pedig ebben bárki megpróbálná megakadályozni, tudja mi a teendő. Fűrészfogait kivillantva rögtön támadásba lendül, és már az első cseppet sem lomha rohammal megpróbálja ledönteni átfagyott ellenfelét a lábáról. Ha pedig ez sikerült, nincs az az áldozat, aki képes lenne ezután még újra talpra állni.

ULKOR JÉGLÉNY (641. SZÖRNY)
Az ulkor jéglény testét tömör jég alkotja, melynek szilárdsága ellenére ez a teremtmény rendkívül mozgékonynak tűnik. Legalábbis jégnek tűnik, de valójában egy eddig ismeretlen anyagból, ulkorból áll. Életerejét valószínűleg a mindent átjáró hidegből meríti, de szinte biztosnak tűnik, még a langymeleg napsütés sem képes eléggé ártani neki. Ezek szerint legyőzhetetlen? Talán nem, vámpirizálni azonban nem lehet belőle.

HÓPÁRDUC (642. SZÖRNY)
A hópárduc puha, nagymacska-mancsain közlekedve még a friss, ropogós hóval borított mez?kön is abszolút hangtalan lopakodásra képes. Ráadásul vakítóan fehér b?re úgy simul bele környezetébe, mintha egy lenne azzal, és ez többnyire így is van. Hogy a jég létsíkján bebörtönözve mi szolgált neki táplálékul, nem tudni, de az egyes szemtanúk állításai szerint nincs olyan él?lény, aminek Ghallán ne támadna neki: látták már trikornist szétmarcangolni, sallankokkal acsarkodni egy dögletes sünmedve teteme felett, de már olyan is el?fordult, hogy egy bibircsók-óriás rohant lélekszakadva, nyomában a hópárducok egy megtermett példányával.